Kasie West - A távolság relatív - ÉRTÉKELÉS

Még a Könyvhéten került hozzám Barbi javaslatára A távolság relatív. Nagyon birizgálta a fantáziámat, így az Ezer csók (értékelés ITT) után ezt kezdtem el. Elég hamar be is fejeztem, mit ne mondjak... :) Nagyon olvastatta magát, egyszer csak azon kaptam magam, hogy elrepült 100 oldal!

Fülszöveg és egyéb infók

A történet

A két főszereplőnk Caymen és Xander. Előbbi anyukájával él a bababoltjuk feletti lakásban és nagyon oda kell figyelniük az anyagiakra. Caymennel ellentétben Xander gazdag családból való, hotel vezetőnek szánja az apja. Mindketten elégedetlenek a nekik szánt karrierrel, humorosak és odaadóak. Ők ketten egy nap megismerkednek és kezdetét veszi egy érdekes, szerethető kapcsolat.

Véleményem


A történetnek szuper a felépítése, alaposan, de nem untatóan mutatja be az alaphelyzetet, vezeti be a konfliktust. Ráadásul a fő konfliktus szegénység, gazdagság közötti különbség, elfogadás mellett voltak apróbbak is, amik színesítették a történetet és még előbbé tették a szereplőket.

Mielőtt belecsöppennénk a teljes love story-ba, megismerjük a főszereplőt és helyzetét. Ugyanakkor Xander hamar felbukkan a színen, így van időnk őt is a szívünkbe zárni.

Érdekes és egyedi ötlet alakítja a történések egy részét, pontosabban Xander és Caymen kapcsolatát. Ez nem más, mint az egymás közti "kihívások", játékok. Nagyon szerettem, amikor karrier napokat tartottak egymásnak, így különböző helyzetekben ismerhettem meg őket, miközben az átlagos információkat is megkaptam.

A fülszövegben pedzegetett szerelmi háromszög érdekes volt, de nagyobb teret is kaphatott volna, mert lehetett volna többet is kihozni Mason karakteréből. Mégse fáj érte a szívem, mert kaptam helyette egy anya-lánya kapcsolatot, amiben szerepet kaptak a fentebb emlegetett elvárások, de ennél sokkal több is. Főleg a felelősség, a továbblépés és az elfogadás, előítéletek. Rengeteg rétegben mutatja be ezeket a regény, ezért is érdemes elolvasni. Tudom, tudom, ez így nagyon homályos, de a spoiler mentesség és a teljes olvasási élmény érdekében be kell érjétek vele. :D

Eleinte elcsépeltnek tartottam Xander és az apja szálát, majd rájöttem, hogy igenis szükség van rá. Fontos, hogy beszéljünk, olvassunk a szülők felé érzett megfelelési kényszerről, illetve a szülők gyerekek felé támasztott elvárásairól. (Természetesen, akinek nem inge… Egy kicsit általánosítok) Szóval bármilyen sablonosnak is találtam, megláttam benne azt, amit kell. Egy fiút és az apját, akik törődnek egymással, de mégse tudnak eleinte dűlőre jutni, majd megoldják a problémájukat.

A bevezetőben említettem, hogy gyorsan haladtam vele, nagyon jó volt olvasni. Teljesen kikapcsolt, mindig elvitte a figyelmemet és bele tudtam feledkezni a történetbe. Sokszor vittem magammal, az üres járatokban örömmel vettem elő és utána nehezen tettem le.

Ennek ellenére néhol úgy éreztem, mintha töltelék részeket olvasnék. Tehát nem tett hozzá a történethez, a szereplőket sem ismertem meg tőle jobban és még csak fel sem húztam rajta magam, mert nem váltott ki belőlem érzéseket. Ha a háromból egyik meglett volna, egy szavam nem lenne ezekre az epizódokra, de így teljesen feleslegesnek éreztem őket. Szerencsére ilyenből nem volt sok, utána pedig jöttek a jó részek, amiket nagyon élveztem.

Az utolsó 30-50 oldalban felpörögtek az események és nem tudtam letenni, igaz, nem is akartam. :D Minden kiderült és elrendeződött, a “nagy csavar” is megvolt, de úgy érzem, ennek a regénynek nem az volt a célja, hogy meghassa a lelkemet vagy felkiáltsak a meglepetéstől. Hanem az, hogy megmutassa milyen nehéz leküzdeni a múltban szerzett sebeket, felülírni a régi tapasztalatokat és új esélyt adni. Ez pedig sikerült, miközben felhőtlen szórakozást nyújtott.

Karakterek

Caymen szarkazmusáról már az olvasást megelőzően is sokat hallottam, így nagy elvárásokkal nézett szembe a leányzó, majd simán megugrotta őket, humor terén mindenképpen. Kedveltem őt, mert megtalálható volt belőle a saját- és az álom személyiségemből is, így szuper egyveleget alkotott. 

Xander az egyik legszerethetőbb srác, akivel könyvekben találkoztam. Ki ne szeretne valakit, aki forrócsokit hoz neki? Emellett figyelmes, kedves, okos, törődő, és még messze nincs vége a jó tulajdonságainak! *-*

Caymen nagyszülei nem sokat szerepeltek, én mégis megkedveltem őket a kis idő alatt is, mert éreztem rajtuk, hogy odafigyelnek a családjukra és megbánták a "hibájukat", rossz döntésüket. 

Összességében

Ajánlom azoknak, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak, szívesen olvasnának egy aranyos szerelmi történetet. Szuper választás akkor is, ha pályaválasztás előtt álltok és kéne egy könyv, amit olvasgathattok, ami eltereli a gondolataitokat a problémákról.

Hálásan köszönöm a lehetőséget a Menő Könyveknek!

Ismeritek Kasie Westet? Melyik férfi főszereplő típust szeretitek a legjobban?

Megjegyzések