Tillie Cole - Ezer csók - ÉRTÉKELÉS

Ez volt az egyike a könyvheti szerzeményeimnek (beszámoló ITT), ezt vettem először a kezembe a Vörösmarty téren és itthon is. Felejthetetlen élményt kaptam ettől a regénytől, nem fog egyhamar kimenni a fejemből, de nem is bánom.

A történet

Poppy és Rune először öt évesen találkoznak egymással, amikor a fiú és családja Blossom Grove-ba költöznek Norvégiából. Pár év eltelik és ők ketten legjobb barátokból egy pár lesznek. Együtt indulnak új kalandra, ami nem más, mint 1000 különleges csók összegyűjtése.
Ezután ismét eltelik egy-két év és Rune-nak vissza kell költöznie Oslóba. Egy darabig elvannak a távkapcsolattal, majd Poppy hirtelen elvágja a kommunikációt kettőjük között. Végül megérkezünk a jelenbe és nyomon követhetjük, hogyan alakul Poppy és Rune "örökkön örökkéje".

Véleményem

Már a bevezetésénél, a visszaemlékezéseknél meghatódtam és elolvadtam. Olyan tiszta, gyermeki szeretetet és törődést mutat be a prológus és az első fejezet, hogy az hihetetlen!

A történet a cselekmény előrehaladtával mélyül és épül, folyamatosan érkeznek a tartalmasabbnál tartalmasabb gondolatok. Miután Rune és Poppy két év után újra találkoznak, várni kell egy kicsit izgalmak közepette, hogy megtudjuk, mi történt, mi áll a két “kimaradt” év mögött. Eközben megismerkedhetünk a mellékszereplőkkel is. Amikor mindez kiderült, olyan érzelemviharba kerültem, hogy az hihetetlen! Elképesztően megható, hogy a szerelmük, az egymás iránti szeretetük néma éveken is átnyúlik és minden fájdalmuk ellenére megmarad.




Több szempontból is megmutatja a szeretetet ez a könyv. A legalapvetőbb a szerelem Poppy és Rune között, de érdemes megfigyelni a főszereplők és szüleik közti viszonyt is. Rune apja többnyire csendben, beletörődve figyeli fiát, aki rettenetesen dühös volt rá és mégis segíti Rune-t, ahol tudja.
Szintén gyönyörű mindegyik testvéri viszony! Poppy-n és húgain látszik, mennyire szeretik egymást, milyen nehéz átvészelni a nehéz pillanatokat. Rune öccse, Alton is tündéri! Látni, mennyire imádja a bátyját annak ellenére, hogy az nem törődik vele, hogy örül annak, amikor mégis hozzászól. Ez egyszerre szívszorító és megható!

Imádtam, hogy a művészet - különösen a zene és a fotózás - fontos szerepet kapott. Poppy-t a lelkéig meghatotta a zene, ő maga csellózik. Rune fotói - így, leírva is - árasztották magukból a hangulatot, láttam bennük a pillanatot, pont úgy, ahogy ő szerette volna.


Odavagyok Poppy tartalmas, érzékeny gondolataiért! Ha elhagyta a száját egy-egy ilyen bölcsesség, úgy éreztem mintha a történet és az életem is más megvilágításba került volna. Az egyik kedvencem egy versről szólt (amit azonnal megkerestem, ITT elolvasható), amiben a nehézségekről, mélypontokról és az ezeken átsegítő társról volt szó. Ahogy Poppy is mondta, ez akkor is gyönyörű, ha nem vagyunk hívők, hiszen mindig számíthatunk valakire, akire támaszkodhatunk.

“Nem voltak szavaim arra, hogy pontosan kifejezzem, mit tett (ez a gesztusa) a lelkemmel.” Ez az idézet tökéletesen leírja, hogyan éreztem magam, amikor valaki megkérdezte, hogy tetszik a könyv, és amikor befejeztem a könyvet.

Örültem az epilógusnak, így volt teljes a történet. Nagyon sajnáltam volna, ha nem kerül bele a kötetbe, ahogy az írónő eredetileg tervezte. Nyugodtan, pityeregve engedtem el Rune-t és Poppyt a cseresznyeligetbe.

Karakterek

Poppy pontosan olyan életvidám, mosolygós és rendkívül erős lány, amilyennek Rune lefesti, amikor rá gondol. Igazán meghatódtam tőle, főleg amikor óvni szerette volna a szeretteit, és amikor Rune kezét szorította. Abban az egyszerű mozdulatban minden benne volt. Szerettem a karakterét, különleges volt, nem emlékszem, hogy olvastam volna hozzá hasonlóról. 

Rune jellemfejlődése tisztán látható volt, ráadásul teljesen reális és csodálatos! Poppy is többször megjegyezte, mennyire örül neki, hogy a befordult, keserű és dühös fiú boldog, érzékeny és szenvedélyes lett, ezzel teljesen egyet tudok érteni. Látni, hogyan támadt fel benne ismét a fotózás iránti vágy, hogyan nyílt ki először Poppy-, majd fokozatosan mindenki felé. 

Összességében

Ajánlom ezt a regényt azoknak, akik szeretik az aranyos, romantikus, mégis komoly és mély, elgondolkodtató regényeket. Nektek tökéletes választás! Annak is a kezébe adnám, aki most ismerkedik a pityergős, megható és érzékeny témát feldolgozó könyvekkel, szuper és felejthetetlen kezdés lesz. 

Köszönöm a lehetőséget a Twister Mediának! Ha ti is szeretnétek elolvasni a könyvet, ITT megtaláljátok. ;)

Van kedvenc idézetetek, ami nagyon hatott rátok? Olvastátok/olvasnátok az Ezer csókot?

Megjegyzések