Nyárváró Május - Emery Lord - Amikor összeütköztünk - ÉRTÉKELÉS

A Nyárváró Május posztsorozat harmadik részében egy nyári olvasmányt hoztam, amit hálásan köszönök a Menő Könyveknek.

A történet

Vivi épp a Verona Cove-ban tölti a nyarat és imádja a városkát. Egy fazekas boltban dolgozik, itt ismerkedik meg Jonah-val és húgával, Leah-val. Mindkét szemszög elvarázsolt, belecsaptak a lecsóba, de szépen, visszafogottan, ugyanis nem csak a szerelmi szálon van a hangsúly, nem ez viszi a hátán a regényt.

Megismerjük két főszereplőnket, Vivit és Jonah-t, mindketten súlyos lelki terhet cipelnek. Vivi bipoláris zavarral, Jonah pedig gyásszal és a család ellátásával küzd.

Véleményem

Nem egy egyszerű nyári történetről beszélünk, sokkal árnyaltabbak (és néhol klisésebbek) a szereplőink, mint gondolnánk. Vivinek - ahogy fentebb említettem - bipoláris zavara van. Ez tömören és nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a mámor és az üresség között ingázik a hangulata.
Jonah pedig próbál szülő módjára viselkedni, rá van kényszerítve, hiszen édesanyja nem képes felelősségteljes szülőként jelen lenni az apuka halála után. Eközben Jonah igyekszik megbirkózni a gyászával. Vivi és Jonah gyönyörűen mutatják be, milyen a szerelem, a kötődés, a hűség, a felelősség, az önfeledt szórakozás, a törődés és az elengedés.

A könyv túlmutat a románcukon, meg kell küzdeniük a démonjaikkal, ami sose egyszerű. Ők ezt megteszik, együtt. Valamiképpen mindig segítik egymást és a körülöttük lévőket, ezért 'cserébe' ők is megkapják a nekik kijáró törődést és odafigyelést. Ettől a kölcsönös szeretettől csodaszép és megható a történet.


Az érzékeny témákon túl rengeteg vidám és vicces rész is van a könyvben. Ezek általában Jonah családjának a bevonásával történnek, de Viv és Jonah beszélgetései is hihetetlen jók. Különösen szerettem a kezdeti programokat, például a kincsvadászatot és a strandolást, mert ilyenkor úgy éreztem, mintha én is be lennék vonva, ott lennék velük.


Ezeken kívül is elképesztő jeleneteknek lehettem tanúja! Nagyon megmaradt bennem Vivi reinkarnációról szóló monológja, nézete, miszerint mindig megmarad bennük valami az előző életeinkből és képesek lehetünk ilyenekre emlékezni is. A másik kedvencem a “szám vadászata” volt, ahol minden jelet a sorsnak tulajdonított és követte, kereste a kalandot.

Jonah kapcsán a legizgalmasabb az étterem (át)alakulása volt. Imádtam nyomon követni, ahogy újdonságok kerülnek elő és megnyit a terasz. Az esős napi menü és főzés csodálatos hangulatot árasztott még ilyen hőségben is. Szerettem benne, hogy átélhettem a kenyérsütést, szinte éreztem a konyhát belengő illatokat!

Miután becsuktam a könyvet rengeteg érzés kavargott bennem, rengeteg érzést váltott ki a regény. Igazi katarzis vett körül, pedig körülöttem nem volt senki, teljesen csend volt, én mégis úgy éreztem, hogy hangosan, dübörögve zajlik az élet, akárcsak a könyvben.

Többek között meghatódtam, nevettem és átértékeltem pár dolgot. Ugyanis ez a történet nem csak szórakoztató, megható, hanem elgondolkodtató is. Ennek az az oka, hogy megvilágít egy nagyon érdekes és mondhatom azt is, hogy szokatlan látásmódot. Ebben csodásan keveredik az írónő a karaktereivel. Ha egy okot kéne mondanom, amiért érdemes elolvasni ezt a könyvet, akkor az ez és direkt nem lövöm le a poént, olvassátok el ;).

Karakterek

Vivi karaktere bekerült a kedvenc női karaktereim közé több okból is. Felállt, megpróbált felállni egy komoly mentális betegségből, igyekezett közvetlen és életvidám lenni, mert rájött, enélkül nincs értelme az életnek. Emellett tudott szeretni és elengedni, felismerni a gyengeségeit, ami az egyik legnagyobb erény a szememben.


Jonah is kedvencem lett, valamiért elképesztően aranyosnak találom, amikor valaki kedves és segítőkész a családja felé. Ráadásul Jonah-nak szuper humora is van, szeret főzni, és a külsejéről még nem is beszéltünk…
Viszont nála éreztem egyedül azt, hogy egy csöppet gyengébben kidolgozott karakter a többinél. Ez egészen a könyv végéig nem lett világos számomra, mert addig nyugtáztam annyival, hogy ő túl nagy fájdalmon, megpróbáltatáson ment át és ezért olyan... olyan semmilyen, jellegtelen esetenként. Így amikor úgy nézett ki, végre megismerjük egy új oldaláról (például a búcsúnál vagy az étterem teraszának nyitásakor), akkor nem láttunk belőle többet, megmaradt az addig bevált alapszemélyiségnél. Szerencsére ez nem volt annyira feltűnő, nem vont le az élvezhetőségből, nem fordult elő gyakran.

Ugyan Vivi anyja nem szerepelt túl sokat - ennek megvan a nagyjából ész-szerű oka -, de amikor igen, akkor a legtöbbször meghatóan aranyos párbeszédeket olvashattam. A könyv vége felé aztán pláne! Ilyenkor olyan anya-lánya kapcsolatot láthattunk, ahol mindkét fél szereti és félti a másikat, segíteni akar neki. Ilyenkor mindig bepárásodtak a szemeim és mosolyogtam.

Összességében

Végtelenül aranyos és romantikus! Az egyik legszebb szerelmi történet, amit csak ismerek.

Ajánlom azoknak, akik vágynak a romantikára, egy nyári szerelemre, de szeretik a mélyebb tartalmakat is.

Ismeritek az Amikor összeütköztünk-öt? Milyen hasonló könyvet olvastatok?

Megjegyzések

  1. Annyira szépen fogalmaztál *-*, meghoztad a kedvem, hogy elolvassam! :) Be is kerül a kis 50+-os listámba...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy meghoztam hozzá a kedved :D Sok sikert továbbra is a listához ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése