Horányi Hanna Zelma - Egy év, tíz hiba - ÉRTÉKELÉS

A Könyvfesztivál beszámolómban (ITT) már említettem, hogy az Egy év, tíz hiba c. könyvet is hazavittem a Menő Könyvektől, innen is nagyon köszönöm a lehetőséget. Már a regény átvétele előtt is vártam, hogy olvashassam, majd ez a Rólad - Neked beszélgetés után fokozódott. Most pedig itt is vagyok az értékeléssel, sajnos nem teljesen pozitív érzésekkel.

A történet

A főszereplőnk, Kinga egy kilencedikes gimnazista, akinek az első évét kísérjük végig a gimiben. Megismerkedik új emberekkel, megtartja a régi barátait, zenél, tanul, bulizik és legfőképp szerelmes lesz. Ahogy a fülszövegben is áll, bepillantást enged a kamaszok világába, megmutatja az első szerelem és ahhoz hasonló érzések több oldalát, miközben nem hanyagolja el az élet más területeit sem.

Véleményem

Olvasás közben többször is fogtam a fejem kicsit hitetlenkedve. Sajnos ez az a fajta hitetlenkedés volt, amikor a nem neked való könyvet veszed a kezedbe. Talán ebből fakadtak a problémáim, nem én vagyok a célközönség, hiába tűnt úgy elsőre.

Kiderült, hogy ez nem az a tipikus gimis történet aranyos szerelmi szállal, amire számítottam és részben vágytam. Ebből kifolyólag volt jó és rossz oldala is a regénynek. Mindenképp felírható pozitívumként, hogy ilyen történetet nem találunk akárhol, sőt. A számomra negatívum pedig az, hogy a történet első fele azt a benyomást keltette bennem, amikor elképzeltük általános suliban, milyen lehet majd a gimi. Ilyenkor hajlamosak voltunk túlzásokba esni és túlságosan is elrugaszkodni a realitás talajától. 

A legtöbbünkben valahol élt egy álomkép arról, hogy az új suliban hirtelen minden más lesz, mi szebbek és népszerűbbek leszünk, elképesztő társasági életünk lesz és sorra jönnek majd a párkapcsolatok is. Ilyen 'álmodozásnál' főleg egy szappanoperára hasonlító életet képzeltünk magunknak legalábbis én :D, ami nem baj, ameddig nem hisszük el ténylegesen, hogy ez így lehetséges.

Kinga élete úgy tűnt, hogy addig, amíg el nem kezdte a gimit elég egyhangú volt, aztán hirtelen minden nap történt vele valami hihetetlen. Például az egyik osztálytársa, akivel alig ismerik egymást szerelmet vall neki és járni kezdenek kb. a 40. oldalon, majd a villamoson megismeri élete szerelmét kb. az 55. oldalon. Természetesen Kingának van egy ellensége is, Fanni, aki mindig féltékeny rá és rosszat akar neki. A támogató barátnők persze kiállnak mellette, ahogy a hirtelen legjobb baráttá vált Marci is. A lényeg, hogy Kingával mindig történik valami nagyobb volumenű esemény, ami szerintem hihetetlen és irreális vagy túl unalmas az életem és kezdenem kéne magammal valamit

Erre az álomvilágra hasonlított nekem a regény szűk első fele, ám ez körülbelül a tizedik fejezetnél megváltozott. Itt éreztem egy olyan fordulópontot, ahol mind az írói stílus, mind a cselekmény, mind a főszereplő, Kinga fejlődése is rohamos javulásnak indult, ami többnyire megtartotta a meredek felfelé ívelést egészen a könyv végéig. 

Szerettem a regényben azt, hogy tudta hitelesen ábrázolni azt, milyen mindent túlgondolni, reménykedni, csalódni, szeretni. Örültem, hogy voltak tartalmas gondolatok is benne, ilyenkor Kinga fájóan reálisan fogalmazta meg a gondolatait, ami mindannyiunknak tanulságos lehet. Ilyen volt az, amikor kimondta, nem jó ötlet és nem érdemes egy alig ismert személyből ideált faragni a képzeletünkben.

Ennek ellenére többször elgondolkodtam azon, miért kellett sok félreértést, több, mint három kapcsolatot és legalább kettő nagyobb párkapcsolati veszekedést beleszuszakolni egyetlen regénybe. Itt legfőképp a kezdeti drámatúltengésre gondolok, amikor majdnem minden oldalon érkeztek az új fordulatok és félreértésekből következő konfliktusok. 

Ezért a kevesebb több elvet követve én jobban örültem volna, ha az első hat-nyolc fejezet kevesebb drámát és részletesebb, jobban bemutatott mellékszereplőket tartalmazott volna. Nagyon érdekes karakterekből kaptunk ízelítőt, örültem volna, ha őket jobban megismerhetem. Itt főként Adélra, Dettire és Marcira gondolok, de ezt pár bekezdéssel lejjebb kifejtem. 

A könyv második fele már az én ízlésemnek tökéletes volt. Volt benne baráti, családi, hobbi és szerelmi szál is, ráadásul humort is tartalmazott. Amikor hiányolni kezdtem volna egy-egy szálat, akkor a következő fejezetben már fel is bukkant, mintha a gondolataimban olvasna. :D 

Az utolsó fejezet és az epilógus nagyon aranyosak és romantikusak voltak, bár az utolsó oldalt olvasva előbújt a szkeptikus énem a romantikus énem legnagyobb sajnálatára. Na, hogy értsétek, miről is beszélek, olvassátok el a könyvet ;)

Karakterek

Kinga, mint főszereplő nem lett a nagy kedvencem, bár tagadhatatlan, hogy rengeteget fejlődött és nagyon jó meglátásai voltak. Szerettem benne, hogy tudott reflektálni önmagára és törődött másokkal, nem süllyedt önsajnálatba, javarészt reálisan szemlélte az életet, ami hatalmas pozitívum.

Ágoston, mint fiú főszereplő belőlem vegyes érzéseket váltott ki. Sokszor volt elképesztően cuki, de előfordult, hogy nagyon furán, érzéketlenül és önzőn viselkedett. Elég sok konfliktussal bonyolította a regényt, amik főleg a félreértéseiből adódtak, amiket utána nem szándékozott tisztázni és megbeszélni Kingával ellentétben. 

Adél az egyik kedvenc mellékszereplőm lett, amolyan tipik legjobb barátnő, akit gyerekkora óta ismer az ember. Pont ezért hiányoltam a karakterét. A legjobb barátnőnek nagy szerepe van, de a könyvben nem kapott túl nagyot. A reggeli villamosozások alkalmával jöhetett volna még több párbeszéd, ami során jobban megismerjük, esetleg nagyobb lelkizések.

Detti egy nagyon érdekes és mondhatni, extrém karakter, akinek a világlátásáról és stílusáról szerettem volna többet megtudni. Nagyon élvezetesek voltak azok a részek, ahol szerepelt, színesítette a regényt sokszor szó szerint :D

Marciból is örültem volna több részletnek, de ő többször kapott nagyobb szerepet, így időnként megkaptam a várt, mélyebb karaktert. Mivel Kinga többször is legjobb barátként hivatkozott rá, ezért indokolt lett volna vele több, személyesebb rész, de így is eleget szerepelt.

Peti a rövidke szereplésének ellenére az egyik kedvencem lett, pont azért, amit Kinga ki is fejtett. Ez a könyv vége felé történt, tehát innentől SPOILERES! Ő volt a tökéletes barát, aki filmbe illően közeledik és udvarol. A legtöbb lány valami ilyesmiről álmodhat velem együtt. Nagyon sajnáltam, hogy nem jött össze hosszútávon Kingával, szurkoltam nekik *-*

Összességében

Ajánlom azoknak, akik nem félnek a sok drámától és szeretnének egy részben hétköznapi, mégis sűrű, tartalmas gimis évet végigkísérni.  

Ha szeretnétek megismerkedni a könyvvel és a szerzővel, Hannával, ajánlom figyelmetekbe a regény bemutatóját, ami május 15-én lesz, részletek ITT. ;)

Milyen élményetek van a gimi elkezdéséről? Olvastátok már az Egy év, tíz hibát?

Megjegyzések

  1. Nagyon jó poszt lett, olyan szépen fogalmaztál! *-* A könyv érdekesen hangzik, bár azt nem mondom, hogy el is olvasnám. Ha neked sem tetszett annyira az eleje, én utáltam volna :D (szerintem te kicsit romantikusabb alkat vagy, mint én, nem?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm *-* Nagyon érdekes regény, de neked valóban nem ajánlanám. És tényleg romantikusabb alkat vagyok :D

      Törlés

Megjegyzés küldése