Sarah Andersen - Macskapásztor - ÉRTÉKELÉS

A hétvégén sikeresen megjártam a Könyvfesztivált, ami természetesen azzal is járt, hogy könyvekkel tértem haza. Ezek egyike a Macskapásztor, amit innen is szeretnék megköszönni a Fumax Kiadónak.

Tudhatjátok, hogy imádom Sarah képregényeit! Figyelemmel követem az angol (ITT) és a magyar oldalt (ITT) is, így amikor megtudtam, hogy érkezik az új kötet, tűkön ülve vártam. Az előző két részről is írtam már, ITT és ITT.

A 'történet'

Ez a kötet főként a kontrollálhatatlan dolgokat járja körbe, ahogy a cím is utal rá. Igaz, ez nem egyértelmű elsőre, de szerencsénkre rögtön magyarázatot kapunk a macskapásztor elnevezésre. Ez egy angol idióma herding cats, ami azt jelenti nagyjából, hogy megpróbálni irányítani az irányíthatatlant. Ezt a címet, jelentést magyarázza a nyitóoldal, ami szintén nagyon cuki. Ha jól tudom, ez kimaradt az angol kiadásból. Hozzáadott a könyvhöz, hiszen ez egyfajta plusz, ráadásul tökéletesen illik ide.

Véleményem

A lapok között ismét sokszor magamra ismertem, talán túl sokszor. Egyik kedvencem a cicás mintha nem lenne belőle rengeteg :D oldal volt, ahol szegény állat nem tudja a sok becézéstől a nevét. Valahogy így képzelem el a nyulamat, ha ő kerülne ebbe a szituációba.

Imádom Sarah képregényeiben azt a humort, amivel ábrázolja a valóságot. Nagyon jól el tudok szórakozni azon, hogyan viselkedünk. Például, amikor kitakarítottuk a szobánkat, megfogadjuk, hogy ezentúl ez így is marad, majd egy hét múlva újra beköszönt a káosz.

A sorozat függőségem is megértésre talált, ahogy a fiktív szereplők iránti rajongásom is. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, legalábbis remélem. :D


Jó volt látni, hogy a sok nyár imádó között is lehet találni olyat, aki nincs oda érte, sőt! Tökéletesen átadta több képkocka is, hogyan érzek a nyár, a megemelkedett hőmérséklet és ezek következményei iránt. Spoiler: utálom!

Azon túl, hogy a képregények szórakoztatnak, még rá is ébresztenek pár ‘rossz’ szokásunkra. Valamilyen szinten még tanácsot is adnak. Vegyük csak elő azt az oldalt, ahol a rossz érzést ássuk el, majd az hatalmas gyökeret ereszt. Mi ebben a tanács? Direkt módon semmi, de az én értelmezésemben az, hogy nem szabad a szőnyeg alá seperni semmit.

Akadt itt pár 'direkt’ tanács is, mégpedig a könyv vége fele egy hosszabb “történet” formájában. Ez leginkább a művészeknek lehet hasznos, de mindenki más is tud belőle profitálni. Szó van benne az internetről, a kreativitásról, ad több tanácsot és bátorít is. Kicsit olyan érzést adott olvasás közben, mint a Big Magic, inspirációs könyv (értékelésem ITT), ami egy abszolút pozitív dolog. :D

Néha rá kell ébrednünk arra, mit is csinálunk, miért nyafogunk, min problémázunk, hogy túl tudjunk lépni rajtuk és szuperül neki állhassunk valami újnak és jónak. Ebben is segít ez a könyv.

Összességében

Ebben a könyvben megértést, társat találhatsz, miközben eléd tart egy tükröt is. Nem áll meg annyiban, hogy megnevettet, megmosolyogtat! Elgondolkodtat, ha fogékony vagy rá.

Ajánlom annak is, aki csak egy vidám délutánra vágyik, de annak is, aki szeretne egy kicsit elmélkedni és ehhez egy könyvet keres társaságul. ;)

Ismeritek Sarah Andersen képregényeit? Olvastátok már a Macskapásztort?

Megjegyzések