Éjjeli napfény - ÉRTÉKELÉS

Volt szerencsém április 18-án elmenni az Éjjeli napfény premier előtti vetítésére Anyukámmal. Úgy indultam el, hogy biztos jó lesz, de nem fogok írni róla. Aztán a film végén azt éreztem, hogy 'De, erről írnom kell! Másoknak is meg kell nézniük!'.

A történet

Katie egy különleges betegségben szenved, XP-ben, ami annyit takar, hogy ha napfény éri, meghal. Ebből kifolyólag nincs túl sok barátja, kivéve Morgant, aki a legjobb barátnője. Katie szenvedélye a zene, ami kapcsán megismerkedik Charlie-val. Itt kezdetét veszi a romantikus kaland, majd a szokásos SPOILER hercehurca a betegség miatt. 

Véleményem

Elképesztő, mennyit és mennyien nevettünk a film első fele alatt, bár inkább azért, mert néhol sok helyen elképesztően kínos volt a szituáció. Éreztük, hogy ezt poénnak szánták és ahogy ezt előadták az azért vicces volt :D 

Szerettem a gyorsan elinduló romantikus szálat, hogy nem kellett várni, feleslegesen drámázni. Katie és Charlie édesek voltak, de sokszor irreálisak. Őszintén, melyik létező srác álldogál egy állomáson feltehetően órákon át arra várva, hogy az egy percet látott lány visszajöjjön? Na, szerintem nincs ilyen és ezzel azt hiszem, sikerült érzékeltetnem, mi a problémám a szerelmi szállal. Ezt leszámítva kiakadt a cukiság faktor *-*

Imádtam azt a randit, ahol Seattle-be mentek el, majd úsztak. Áradt belőle a szeretet, szabadság! 

Az apuka szerepe is aranyos volt, sokszor elvitte a hátán a jeleneteket, ahogy Morgan is, bár őt eléggé háttérbe szorították, amikor igazán elindult Katie és Charlie kapcsolata. 

A befejezés nagyon megható volt és örültem, hogy a zene még több jelentőséget kapott, pláne egy ilyen történetben. 

Apropó zene, többet vártam a daloktól. Kicsit csalódás volt, mert jobbakra számítottam mind szövegben, mind dallamban, mind énekben. Így is hangulatos volt és élvezhető, de szerintem ezt jobban is össze lehetett volna hozni. 

Karakterek

Katie a bénaság netovábbja volt a film elején, de egész szép jellemfejlődésen ment át röpke pár hét alatt. 

Charlie karaktere szintén elrugaszkodott a realitás talajától, bár ez vitatható. A profi sportoló, a gimi népszerű sráca, akit egy nem túl jó indulatú leányzó környékez meg, ráadásul pár héttel ezelőttig ő is ugyanúgy bulizott stb., hirtelen egy érzékeny, komoly, kicsit zárkózott fiatal lett. Hát, mindenki döntse el, mit gondol :/

Mint említettem, Morgan karakterét szerettem, csak sajnáltam, hogy nem szerepelt annyit. Főleg a történet elején volt jelen és ott ontotta magából a mosolygásra késztető helyzeteket, beszólásokat. Vérbeli tinifilmes, legjobb barátnő volt :D

Az apukával is hasonló a helyzet, ő inkább a vége felé kapott nagyobb szerepet. Gyakorlatilag váltották egymást Morgannel. Ugyanúgy, mint a legjobb barátnő, az apuka is inkább a vicces, jó fej irányba ment, de volt egy-két megható, érzelmes jelenete is.  

Összességében

A film végére úgy éreztem, hogy ez a film elképesztően jó, de így, hogy aludtam rá egyet, már nem az eksztázis érzés jön elő, amikor az Éjjeli napfényre gondolok. Ennek ellenére ajánlom, hogy nézzétek meg, mert tökéletes kikapcsolódás! ;)

Láttátok már az Éjjeli napfényt? Milyen hasonló filmet ajánlanátok?

Megjegyzések

  1. Szia, Réka!
    Hétfőn mentünk volna barátokkal megnézni ezt a filmet, de sajnos le kellett mondanom. Annak ellenére, hogy már a trailer is azt ordította: klisé!!, azért kíváncsi lettem volna rá. :c

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy le kellett mondanod :c Szerintem érdemes majd bepótolnod ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése