Gondolatok #7 - ÖNÉRTÉKELÉS

Őszintén szólva már régóta érlelgettem magamban ezt a bejegyzést, de nem tudtam, hogyan, milyen formában osszam meg veletek, amit önbizalomról, elfogadásról és változásról 'tanultam' az elmúlt kb. egy évben.
Nem szándékozom megváltoztatni az életeteket és fejbe csapni titeket ilyen-olyan bölcsességekkel, de úgy hiszem, hogy ez egy olyan téma, amiről nem lehet eleget beszélni, ezért elmesélem, hogy én miképpen változtam, hogyan viszonyulok a témához.
Fontos elmondanom, hogy ez az én utam és nem létezik egyetlen csodamódszer, ami mindenkin segít. Pont ezért remélem, hogy közelebb vihetlek titeket a megoldáshoz azáltal, hogy látjátok, nem vagytok egyedül. Emellett konkrét ötleteket is adok, amik nekem beváltak.


Most tegyünk egy kis időutazást, menjünk vissza 2016 decemberére és az azt követő januárra! Ebben a pár hétben a béka feneke alatt éreztem magam. Akkor nem tudtam megfogalmazni, hogy miért, de annyiban biztos voltam, hogy magamban kell keresnem a "hibát" és nem fogadtam el semmiféle segítséget.

Itt egy pillanatra meg is állnék, hogy letisztázzunk egy baromi fontos dolgot. Nincs olyan, hogy hiba van benned. Lehetsz elégedetlen magaddal, érezheted rosszul magad a bőrödben stb. Ilyenkor érezheted úgy, hogy meg kell téged javítani, de nem erről van szó! Ezekben a helyzetekben változtatni kell, ha szeretnél, de nem érdemes azzal stresszelned magadat, hogy a te hibád, hiba van benned. Én végül ezt a "hibát" elneveztem átmeneti időszaknak, amin muszáj átmennem ahhoz, hogy elérjem a célomat.

Szóval, vissza a történetemhez! Egyedül szerettem volna kitalálni, mi okozza az enyhén szólva rossz kedvemet, ami több helyzetben is megmutatkozott. A leggyakoribb eset az volt, amikor visszareflektáltam pár mondatomra, gondolatomra és arra jutottam, hogy mennyire idióta vagyok, mennyire utálom magam, mennyire elégedetlen vagyok magammal.

Ez már előrelépés volt, mert sikerült úgy-ahogy megfogalmaznom a bennem lejátszódó érzéseket. Innentől mondhatni, már egyszerű volt az út, de rengeteg időt igényelt.
Sok minden hozzájárult ahhoz, hogy megszüntessem az önutálatomat, ne érezzem rosszul magam egy-egy az összes megnyilvánulásomért. Ebben az időszakban több írásom, koreográfiám született, mint addig bármikor! Sajnos ezekhez már nem annyira szívesen nyúlok vissza, mert túlságosan éreztetik velem az akkori érzéseimet, de van, amelyik a fájdalmas eredete ellenére rengeteget adott. Végül egy dal és az írás terápiás hatása segített az önmagamhoz fűződő viszonyomat mínuszból nullára állítani.

Itt ismét megállnék egy kicsit, és elmondanám, hogy szerintem nincs jobb megoldás, mint bármilyen művészet, amitől jobban érzed magad. Akár csak figyeled, akár te magad műveled. Nagyon tudom javasolni, hogy ilyen formában adjátok ki magatokból a felesleges energiákat.


És a történetem utolsó része már tartalmazza a happy endet is, mert most, egy év elteltével magabiztosan, bátran ki tudom jelenteni, hogy szeretem magam, elégedett vagyok magammal, elfogadom magamat és ezzel együtt másokat is és büszke vagyok arra, aki vagyok! Úgy érzem, mintha az akkori összekuszálódott személyiség, érzés 'szálaimat' lassan kibogoztam volna, egyikről haladva a másikra, majd egy hatalmas szívet formáztam volna belőle.

Idáig jutottam a nullából kb. nyolc hónap alatt. Sokat változott a környezetem, a hozzáállásom és a személyiségem is. Némelyiket tudatosan változtattam, de sok minden változott anélkül, hogy észrevettem volna.

Nem tudom, mennyire tűnt fel az előző bekezdésben, hogy azt írtam, változott a személyiségem is. Még tavaly töltöttem ki egy 16Personalities c. tesztet, ami az egyik legjobb személyiség teszt, nagyon pontos eredményt ad. Akkor ENFP-T volt az eredményem, ami a Diplomaták csoportjába tartozik. Pár nappal ezelőtt újra kitöltöttem a tesztet és ezúttal ENFJ-A jött ki, aminél továbbra is ugyanazok a személyiségjegyek dominálnak, de óvatosból öntudatos lettem, sokkal jobban tervezek és a 90%-os extravertált lényem is visszahúzódott 60%-ra.

Fontos hangsúlyoznom, hogy ezek nem egyik hétről a másikra történet, hónapok kellettek hozzá. Fokozatosan javult a hozzáállásom önmagamhoz és ezzel párhuzamosan változott - ha túlozni szeretnék és igen, szeretnék :D - a világképem, értékrendem is.


És hogy miért most jött ez a bejegyzés, mi váltotta ki, hogy megosszam ezt? Pár héttel ezelőtt jött a semmiből egy gondolat - ahogy anno a rossz kedvem is - és arra késztetett, hogy azt mondjam anyukámnak, hogy "tudod, mennyire nagyon szeretem magam?"

Összességében átmentem egy egész komoly személyiség fejlődéssel járó folyamaton, megváltoztattam a "hibáimat" és most úgy érzem, nem lehetnék jobb helyen.

És még fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem kell - és nem is lehet - egyedül megbirkózni a problémákkal! Ha úgy érzitek, hogy a hozzátok közelállókon túl szeretnétek szakszerű segítséget, ne féljetek pszichológushoz menni! Értünk vannak, én is jártam már és ismét járok nem részletezném az okokat, mert nincsen köze ehhez a bejegyzéshez. Mivel nem ez a témája a bejegyzésnek, nem is részleteznem ezt a topikot, mert holnapig is eltartana, szóval ezt csak ilyen 'fontos, de off'-ként szúrtam közbe :)

Képek forrása: We Heart It
Ti átéltetek hasonlót? Hogyan viszonyultatok hozzá?

Megjegyzések

  1. Hali! Épp a napokban gondolkodtam, hogy kellene-e egy ilyen témájú posztot írnom, és neki is álltam, de elvetettem az ötletet, mert nem igazán tudtam semmi értelmeset írni! :D Viszont te nagyon jól leírtad, amit nagyjából én akartam. És nagyon örülök, hogy mostmár jobban vagy. Eléggé megleptél azzal, hogy változott a személyiségtípusod, erről még sosem hallottam, de logikus. Elgondolkoztam, hogy vajon az enyém változott-e, de szerintem nem :D hashtag same old me forever :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha még van kedved megírni, engem érdekelne ;) Én is meglepődtem, de valóban logikus, pláne hogy változó kor meg ilyenek... :D
      Köszönöm <3

      Törlés

Megjegyzés küldése